Várpalotai Unió Torna Egylet csapata és tisztikara

Várpalotai Unió Torna Egylet csapata és tisztikara (1940-es évek)
(Leitner Ferenc fotóarchívumából)

Várpalotán az 1920-as években a jórészt kereskedők által fenntartott Várpalotai Torna Egyletben (VTE) sportolhattak a fiatalok. Itt volt lehetőségük a bányászoknak is testedzésre. Nem titkolták azonban, hogy végső céljuk egy önálló bányász sportegyesület létrehozása. Többször fordultak ezen kérésükkel a  bánya vezetőségéhez, de anyagiak hiányában csak 1927-ben teljesedett kívánságuk. A megvalósulásban szerepet játszott azon körülmény is, hogy megszűnt a VTE városi sportegyesület. A bányászok sportegyesületüket Unio Torna Egyletnek nevezték el, amely önálló alapszabállyal rendelkezett. E nevet az akkori Unió Bányászati és Ipari Rt.-ről kapta, és egyesületi színéül a zöld-fehéret választották. A fenntartáshoz szükséges pénzügyi fedezetet részben a dolgozók tagdíjából, valamint a szénbánya hozzájárulásából, a "Jó Szerencsét!" Olvasókör támogatásából, valamint a rendezvények bevételéből biztosították. Később szénfurvarozásból is sikerült pénzt szerezni éveken át. Ugyanis a bánya iparosai összefogásából egy kiselejtezett teherautót sikerült üzemképessé tenni, amelyet az UTE-nak ajánlottak fel. Ezen jármű számára a bányaigazgatóság elsődleges jogot biztosított szén- és anyagszállításra.

Az alapításkor védnöknek Korompay Lajos bányaigazgatót kérték fel, elnöknek Blazsek Károly bányagondnokot és Homoki Mihály vájárt választották meg. A cigánysori (ma Dankó utca) sportpálya a VTE-től maradt az UTE részére, és az öltöző az ún. "régi bánya" lakótelep egyik házában volt. Talajsüllyedés miatt a harmincas évek közepén a bányatelepen - a raktárépület melletti területen - alakítottak ki sporttelepet. 1939-ben azonban e terület is süllyedni kezdett, és így a 8-as számú főút melletti térséget képezték ki a jelenleg is használatban levő sportteleppé. Ide már tribünt és alája ötözőket is épített a bányavezetőség.

Kezdetben csak labdarúgó szakosztály működött, és három éven át ifjúsági csapattal az MLSZ fehérvári alosztályában szerepeltek. Később már felnőtt jétkosokból álló labdarúgó csapatot (1930) az MLSZ Nyugatmagyarországi Alszövetség II. osztályába nevezték be. Első edzőjük Szelke Ede helybeli vasesztergályos volt 1929-ig, amikor Bankó Gerda vette át a csapat irányítását. Schwarcz-Fekete Andor négy éves edzősködése után az országos hírű sokszoros magyar válogatott Fogl II. Károlyt sikerült edzőnek megszerezni. Ő azonban csak pár hónapig maradt Várpalotán, mivel Bulgáriába szövetségi edzőnek hívták meg. Következő tréner Kutik Kálmán. A következő években az élmezőnyben szerepelt a csapat, mígnem 1937-ben teljesült a régi vágy és a Nyugatmagyar I. osztályába került fel az UTE. Itt gyökeret is vertek és Prém Móricz trénersége idején az NB III. osztályban szerepeltek 1944-ig.
(Csiky Iván: Bányász sportélet Várpalotán 1927-1989. Kézirat. 1. p.)